Akik szeretnek blogokat olvasgatni, azok biztos találkoztak mostanában jónéhány olyan bloggal, ahol a szerző örömmel adta hírül, hogy Liebster Award-díjat kapott.

Hát most én is örömmel és nagy-nagy büszkeséggel írom ki, hogy Liebster Award díjat kaptam, ráadásul 2 bloggertől is 🙂

Köszönöm Martincsevicsné Jenei Gizella (www.gastrolaj.hu) és Frank Ágnes (www.sracnevelde.hu), hogy rám gondoltatok és nekem adtátok tovább a díjat! Nagy-nagy megtiszteltetés ez nekem, különösen egy olyan időszakban, amikor gyakran elbizonytalanodok és elgondolkodom azon, hogy vajon van-e értelme a Bababiztonság otthon blognak, vannak-e akik olvassák és hasznosítják a tanácsaimat, tippjeimet. Ezek szerint igen! Két anyuka biztos, hogy hasznosnak találja, ráadásul ajánlja a saját olvasóinak! Számomra ez nagy öröm és elismerés 🙂

Na de mi is ez a Liebster Award-díj: ez egy vándordíj,  nem zsűri és nem közönségszavazás dönti el ki kapja meg, mégcsak nevezni és szavazni sem kell. Bloggerek adják bloggereknek, mintegy elismerésképpen, jelezve, hogy ők örömmel olvassák az adott blogot és örömmel ajánlják a saját olvasóik figyelmébe (igen, tudom, a nagy számok alapján valószínű, hogy egy idő elteltével szinte minden blogger megkapja majd, de nem mindenki kettőt 🙂

Néhány „kötelezettséggel” is jár ez a vándordíj:  a díjat adó blogger kérdéseire válaszolnom kell, és nekem is tovább kell adnom a díjat olyan bloggereknek, akiknek olvasom és szeretem a blogját, ráadásul én is feltehetek nekik néhány kérdést.

Most én is felsorolom itt (nem fontossági sorrendben!) azokat a blogokat, melyek szerzőjének nagy-nagy szeretettel és elismerésem jeléül adom tovább a díjat, és kívánom nekik (és az olvasóiknak, ezáltal magamnak is), hogy még sok-sok hasznos vagy éppen vidám bejegyzéssel, poszttal töltsék meg a blogjukat, és továbbra is leljék örömüket a blogírásban:

www.hepianyu.cafeblog.hu – imádom Fruzsi stílusát, hol nevetek, hol pedig sírok a posztjain. A bölcsibe szoktatás idejét vele együtt bőgtem végig…

www.moshatopelenkakucko.hu – bár nem moshatóztam és most már nem is fogok, mégis folyamatosan követem Zsuzsi blogját. Ha 5 évvel ezelőtt, a kisfiam születésekor kezd el blogot írni, tutira magával ránt a lelkesedése és az a sok-sok tudás amit átad az anyukáknak a mosható pelusokkal kapcsolatban. Kétségtelen, hogy ő ‘A’ szakértő a mosható pelusok terén.

www.anyakanyar.hu  – csak ritkán „merek” idelátogatni, mert itt aztán órákat tudok eltölteni olvasgatással. Ha kell szórakoztat és feltölt, ha kell tanácsot és ötletet ad, bármihez, legyen az gyereknevelés, várandósság, program a gyerekekkel, egészséges étkezés, ajándékötlet és még sorolhatnám reggelig…

www.emberpalanta.hu – a növények nagyon közel állnak a szívemhez-lelkemhez. Szeretném az irántuk való szeretetemet és tiszteletemet átadni a gyerekeimnek is. Ezen a blogon rengeteg hasznos cikket, ötletet, tanácsot kapok a gyerekekkel való kertészkedésről.

www.emkblog.hu – Empatikus kommunikációval a szeretetteli kapcsolatokért- Szinte mindig telibe talál minden egyes posztja, legyen szó gyereknevelésről, párkapcsolatról vagy önismeretről…

www.mintamokus.com – ha éppen nincs ötletem, hogy milyen kreatív dolgot is csinálhatnánk a gyerekekkel itthon, főleg esős időben, akkor ellátogatok a blogra, és tutira találok valami hasznosat.

www.kismamablog.hu – Vida Ági neve ma már fogalom a kismamák körében. És az ő blogja az, amit az első várandósságom óta – lassan 6 éve – folyamatosan olvasok. Szeretem, hogy Ági az anyaságnak nemcsak a napos oldaláról ír, hanem a nehézségekről is. Amikről a magazinok elfelejtenek írni… Minden kismamának és édesanyának ajánlom, szeretettel. Számomra ez az ALAPblog 🙂

Én ezeket a kérdéseket teszem fel a díjazottaimnak: 

– Miért kezdtél el blogot írni?

– Honnan merítesz ötleteket, témát a bejegyzésekhez?

–  Kapsz visszajelzéseket az olvasóidtól?

–  Tudom, hogy mindannyiótoknak van gyermeke, ha már nagyobb lesz, meg fogod neki mutatni a blogodat?

– Van kedvenc bejegyzésed?

– Később, hetek-hónapok  múlva, vissza szoktad olvasni a korábbi posztjaidat?

 

Az én válaszaim a kapott kérdésekre:

Mióta írod a blogod és mi indított el ezen az úton?

2009 januárjában született meg a kisfiam és kb. 8 hónapos volt, amikor tudatosult bennem, hogy neki még egyáltalán nincs veszélyérzete és épp ezért rengeteg veszély leselkedik rá a lakásban. A „nagyvilági” veszélyektől megvédeni nem tudom őt, csak felkészíteni rá, de az otthoni baleseteket igenis meg tudom előzni! És szerettem volna mindezt úgy tenni, hogy ne kelljen őt állandóan korlátok közé szorítani, „ezt nem szabad, ahhoz ne nyúlj…”, ezért inkább a lakást alakítottam át. Nem sajnáltam az időt és az energiát, és pontról pontra végiggondoltam, hogy a lakáson belül hol milyen veszély leselkedik rá, és ezeket gyorsan ki is küszöböltem. Onnantól kezdve tudtam, hogy akkor sem történhet baj vele, ha egy fél pillanatra el kell fordulnom és másra kell figyelnem. Úgy éreztem, hogy a bababiztonsági tanácsokat, tippeket meg kell osztanom a többi anyukával is, hisz rengeteg olyan baleset történik a kisgyerekekkel, amiknek a nagyrésze megelőzhető lett volna.

2. Mennyi idő telt el az ötlet megfogalmazódása és a tényleges blogírás elkezdése között?

Ahogy megszületett az ötlet, már írtam is a blogot. Megírtam az összes tippet, aztán „csend” lett. Majd ahogy nőtt a csemetém, újabb és újabb dolgokat produkált, ennek megfelelően mindig kiegészítettem az írottakat. Majd megérkezett a kislányom, azt hittem, hogy én már mindent tudok a bababiztos lakásról, és kiderült hogy nem, újabb tanácsok jöttek:) Idővel már a barátok, ismerősök is tudták, hogy én a bababiztonsággal foglalkozom, és ők is rendszerint elmesélték, hogy mi történt náluk. Én pedig az ő tapasztalataikkal, tanácsaikkal is kiegészítettem a blogot.

3. Mi a cél, amit el szeretnél érni a blogoddal?

Nem kell túlaggódni a dolgokat és nem kell rettegésben megélni a mindennapokat. Ha biztonságossá tesszük a lakást és körültekintőek, elővigyázatosak vagyunk, akkor a balesetek nagyrésze megelőzhető. Ha csak néhány anyuka fogadja meg néhány tanácsomat, mellyel elkerülik a felesleges baleseteket, fájdalmakat, sérüléseket, akkor én már elértem a célomat.